kategória: Kiemelt cikkek » Gyakorlati elektronika
Megtekintések száma: 149 726
Megjegyzések a cikkhez: 13
Hogyan lehet meghatározni az ismeretlen transzformátor paramétereket?
Az első lépés, hogy vesz egy darab papírt, egy ceruzát és egy multimétert. Mindezek felhasználásával gyűrűzzük a transzformátor tekercseit és rajzoljunk egy rajzot papírra. Ennek valami nagyon hasonlónak kell lennie, mint az 1. ábra.
A képen látható tekercsek következtetéseit számozni kell. Lehetséges, hogy a következtetések sokkal kisebbek lesznek, a legegyszerűbb esetben csak négy van: az elsődleges (hálózati) tekercs két terminálja és a másodlagos két terminálja. De ez nem mindig történik meg, gyakran több további tekercs van.
Egyes következtetések, bár léteznek, nem feltétlenül „csengenek” semmivel. Eltávolítják ezeket a tekercseket? Egyáltalán nem valószínű, hogy ezek más tekercsek között elhelyezkedő árnyékoló tekercsek. Ezeket a végeket általában egy közös vezetékhez kötik - az áramkör "földeléséhez".
Ezért kívánatos a tekercselési ellenállások rögzítése a kapott áramkörön, mivel a tanulmány fő célja a hálózati tekercs meghatározása. Ellenállása általában nagyobb, mint más tekercseknél, tíz és száz ohmnál. Sőt, minél kisebb a transzformátor, annál nagyobb az elsődleges tekercs ellenállása: a huzal kis átmérője és a nagy számú fordulat befolyásolja. Az alsó szekunder tekercsek ellenállása majdnem nulla - kis számú fordulat és vastag huzal.
Az ellenállás multiméterrel történő helyes mérésének módjáról itt olvashat:Hogyan mérjük meg a feszültséget, az áramot, az ellenállást multiméterrel, ellenőrizzük a diódokat és a tranzisztorokat

Ábra. 1. A transzformátor tekercselésének vázlata (példa)
Tegyük fel, hogy sikerült megtalálnunk a legnagyobb ellenállású tekercset, és hálózatnak tekinthetjük. De nem kell azonnal belefoglalnia a hálózatba. A robbanások és más kellemetlen következmények elkerülése érdekében a legjobb, ha tesztelést kapcsol be egy tekercs sorozatának bekapcsolásával egy tekercseléssel, egy 220 V-os izzóval, amelynek teljesítménye 60 ... 100 W, amely a tekercselésen átáramló áramot 0,27 ... 0,45A-ra korlátozza.
Az izzó teljesítményének megközelítőleg meg kell egyeznie a transzformátor teljes teljesítményével. Ha a tekercset helyesen határozzák meg, akkor az izzó nem világít, szélsőséges esetben az izzószál kissé megvilágul. Ebben az esetben szinte biztonságosan beillesztheti a tekercset a hálózatba, az indítókhoz jobb biztosítékot használni, ha az áram nem haladja meg az 1 ... 2A-t.
Ha a villanykörte meglehetősen fényesen ég, akkor 110 ... 127 V tekercselés lehet. Ebben az esetben újra fel kell csörgetni a transzformátort, és meg kell találni a tekercs második felét. Ezután csatlakoztassa sorozatban a tekercsek feleit és engedélyezze újra. Ha a fény kialszik, akkor a tekercseket megfelelően csatlakoztatják. Egyébként cserélje le az egyik megtalált féltekercs végét.
Tehát feltételezzük, hogy az elsődleges tekercs megtalálható, és a transzformátort csatlakoztatni lehetett a hálózathoz. A következő tennivaló az elsődleges tekercs alapjáratának mérése. Egy működő transzformátor esetében ez nem haladja meg a terhelés alatt álló névleges áram 10 ... 15% -át. Tehát egy olyan transzformátor esetében, amelynek adatait a 2. ábra mutatja, 220 V-os hálózatról történő tápellátás esetén a nyitott áramáramnak 0,07 ... 0,1A-n belül kell lennie, azaz legfeljebb száz milliamper.

Ábra. 2. TPP-281 transzformátor
A transzformátor alapjárati áramának mérése
Az alapjáratot váltakozó áramú ampermérővel kell mérni. Ebben az esetben a hálózatba való beillesztéskor az ampermérő csatlakozóinak rövidzárlatot kell képezniük, mivel a transzformátor bekapcsolásakor a névleges név százszoros vagy annál többszörösére eső áram lehet. Ellenkező esetben az ampermérő egyszerűen kiég. Ezután nyissa meg az ampermérő következtetéseit és nézze meg az eredményt. Ebben a tesztben hagyja, hogy a transzformátor kb. 15 ... 30 percig járjon, és ügyeljen arra, hogy a tekercs észrevehetően ne hevüljön fel.
A következő lépés a másodlagos tekercsek feszültségének mérése terhelés nélkül, - a megszakadt áramkör feszültsége.Tegyük fel, hogy egy transzformátornak két szekunder tekercs van, és mindegyik feszültség 24 V. Szinte amire szüksége van a fenti erősítőhöz. Ezután ellenőrizzük az egyes tekercsek teherbírását.
Ehhez a tekercset minden tekercshez - ideális esetben laboratóriumi reostattot - kell csatlakoztatni, és ellenállásának megváltoztatásával gondoskodni arról, hogy a tekercsen keresztüli feszültség 10-15 %% -kal csökkenjen. Ez a tekercs optimális terhelésének tekinthető.
A feszültségméréssel együtt megmérik az áramot. Ha a feltüntetett feszültségcsökkenés egy áramnál, például 1A, akkor ez a vizsgált tekercs névleges árama. A méréseket úgy kell elindítani, hogy az R1 reostata motort a diagramnak megfelelő helyzetbe állítja.

3. ábra: Vizsgálja meg a transzformátor szekunder áramkörét
Reostata helyett villanykörtéket vagy spiráldarabot lehet használni terhelésként. A méréseket hosszú spiráldarabokkal vagy egyetlen izzó csatlakoztatásával kell megkezdeni. A terhelés növelése érdekében a spirált fokozatosan lerövidítheti, ha különböző pontokban megérinti egy huzallal, vagy ha egyszerre megnöveli a csatlakoztatott lámpák számát.
Az erősítő táplálásához egy tekercsre van szükség egy középponttal (lásd a cikkot) "Transzformátorok az UMZCH-hoz"). Két szekunder tekercset sorba kötünk és megmérjük a feszültséget. 48 V-os legyen, a tekercsek csatlakozási pontja a középpont lesz. Ha a feszültség a sorban csatlakoztatott tekercsek végén nulla, akkor az egyik tekercs végeit cserélni kell.
Ebben a példában minden szinte sikeresen kiderült. De gyakrabban fordul elő, hogy a transzformátort újra kell tekercselni, csak az elsődleges tekercset hagyva, amely csaknem a harc fele. A transzformátor kiszámítása a másik cikk témája, csak arról beszélték, hogyan lehet meghatározni egy ismeretlen transzformátor paramétereit.
Boris Aladyshkin
Lásd még az electro-hu.tomathouse.com oldalon
: